Miért van a modern repülőgépeknek csak 2 hajtóműve, és nem 4, mint korábban?

A repülés világa nagyot változott az utóbbi 40 évben.
A közeljövőben nem lesznek új, négymotoros utasszállító repülőgépek. A régi modelleket pedig egyre inkább a két fő hajtóműves repülőgépek váltják fel. A legnagyobb gyártók, az Airbus és a Boeing 2022 óta teljesen átálltak az új gyártási modellekre. Miért gondolták a XX. és a XXI. század elején, hogy a repülőgépeknek legalább 3-4 motorral kell rendelkezniük? És miért cserélik le ma őket a kétmotoros gépekre? Az 1950-es évek óta szigorú szabály volt érvényben. Azoknak az utasszállító repülőgépeknek, amelyek nagy távolságokra akartak repülni, több motorral kellett rendelkezniük. Általában 4-et szereltek fel – kettőt mindegyik szárnyra. Ez a kialakítás megszokottá vált minden gyártó számára, és az utasok számára is felismerhetővé vált. Mára azonban a kereskedelmi repülés felülvizsgálta ezt a szabályt, és szépen lassan a kétmotoros repülőgépekre tér át.

A 4 motort évtizedekig szükséges biztonsági intézkedésnek tekintették. 2 motor egyidejű meghibásodását statisztikailag meglehetősen valószínűnek tartották. A másik két motor pedig még így is elég volt ahhoz, hogy valahogy eljussanak a legközelebbi repülőtérre, és biztonságosan le tudjanak szállni a repülőgéppel. Az egész azzal kezdődött, hogy az 1950-es években az Egyesült Államokban a légiközlekedési hatóságok biztonsági okokból korlátozták a kétmotoros repülőgépek hatótávolságát. Ez a döntés az ETOPS szabálygyűjteményben „60 perces szabályként” ismert: a két hajtóműves repülőgépnek mindig egy órán belül kellett lennie a legközelebbi (leszállásra alkalmas) repülőtértől. Ez jelentősen korlátozta a kereskedelmi fuvarozók lehetőségeit. Európában a szabályt enyhítették, és 90 percre emelték. De ez még így is arra kényszerítette a legtöbb járatot, hogy kizárólag 4 motoros repülőgépeket használjanak. A kétmotoros repülőgépek használata egyszerűen nem volt kifizetődő. Vagy tartalék repülőtereket kellett használni, vagy erősebb repülőgépekre kellett átállni.

Az 1980-as évek végén azonban a szabályok ismét megváltoztak. 30 év alatt a repülőgépek megbízhatóbbak lettek, és az ETOPS-t felülvizsgálták. Az amerikai hatóságok egy megbízhatósági teszt teljesítése után engedélyt adtak a kétmotoros repülőgépeknek a legközelebbi repülőtértől való 120 perces távolságra lévő repülésekre. A kétmotoros Boeing repülőgépek pedig át tudtak menni a megbízhatósági tanúsítványon, és meg tudták szerezni ezt az engedélyt. A motorok fokozatosan egyre megbízhatóbbak lettek. Egyes gyártóknak sikerült megszerezniük az ETOPS 180, 240 és akár 370 perces engedélyét is. A 180 perces szabály azonban a legtöbb esetben bőven elég volt, ezzel ugyanis már a bolygó 95%-át lefedhetjük repülés közben, kivéve az Antarktiszt. Ezért biztonsági szempontból már nem volt szükség 4 motorra. De vannak más okai is annak, hogy a repülőgépgyártók lemondtak a szárnyonkénti dupla hajtóműről.

A hajtóművek műszaki üzemeltetése és ellenőrzése együttesen a repülőgép üzemeltetési költségeinek 20-25%-át teszi ki. A kevesebb hajtómű jelentős megtakarítást jelent a repülés előtti ellenőrzések, műszaki vizsgálatok és a teljes repülőgép karbantartása terén. Ennek eredményeként a repülőgép gyártása és üzemeltetése is jelentősen olcsóbbá válik. 4 motor összesen 2,5 literrel több üzemanyagot fogyaszt 1 kg szállított rakományonként, mint egy kétmotoros repülőgép. Ez szintén jelentős megtakarítás a fuvarozók számára. A harmadik ok az, hogy a motorok erősebbek lettek. Korábban a repülőgépeknek valóban 3-4 motorra volt szükségük ahhoz, hogy nagy távolságokat tegyenek meg a városok között. Ma már erre nincs szükség. Összehasonlításképpen: a Tu-204-es repülőgép 5-ször nagyobb teherbírással is hasonló sebességet képes elérni, mint a Tu-114-es repülőgép négy motorral. A különbség 30 év.

Forrás