És így néztek ki a nyolcvanas évek legikonikusabb iskolai kellékei:
A kék iskolaköpeny
A műszálas egyenruhát mindenkinek kötelező volt hordania, mert a korszak oktatáspolitikája ezzel próbálta elfedni a családok közötti vagyoni különbségeket. Zsebében állandóan gyűlt a radírmorzsa, de megesett, hogy az órák óta keresett radír is onnan került elő.
Műanyag számolópálcika
A tanszercsomagok elmaradhatatlan kelléke volt, aminek pontos tanulási célját generációk sora nem értette, hiszen órákon szinte alig használták. Cserébe tökéletesen alkalmasnak bizonyult arra, hogy leesve elguruljon a pad alatt, megakasztva ezzel az órát.
Piros-kék korongkészlet
A számolópálcikához hasonlóan ez a matematikai segédeszköz is nagyrészt rejtély maradt az alsósok számára. Bár az elmélet szerint a számolási alapok megértését szolgálta, a diákok a gyakorlatban leginkább toronyépítésre használták az unalmasabb perceikben.
Színes műanyag geometriai készlet
A jellegzetes, kattanva záródó műanyag doboz piros, kék, sárga és zöld idomokat rejtett. A háromszögek, négyzetek és körök állandó lakói voltak az iskolatáskának, ám rendeltetésszerűen szinte soha nem nyúltak hozzájuk a tanórákon.
Gőgös Gúnár Gedeon
Az 1956-ban megjelent klasszikus az első osztályosok olvasástanulását segíti. A kötet sajátossága, hogy a benne található mesék és versek szándékosan korlátozott betűkészlettel íródtak. Ez lehetővé teszi, hogy azok a gyerekek is sikerélménnyel váljanak önálló olvasóvá, akik még nem ismerik a teljes ábécét.
Mosó Masa mosodája
Az 1968-ban megjelent, F. Győrffy Anna összetéveszthetetlen rajzaival illusztrált kötet a helyesírás fejlesztését célozza meg. Meséi és mondókái játékos formában tanítják meg a legnehezebb helyesírási szabályokat, a hosszú és rövid magánhangzóktól kezdve a j és ly használatán át a mássalhangzó-törvényekig.