A hatalmas havazás miatt napokig ki sem tudtunk mozdulni otthonról – például én három napig nem mentem iskolába. De szánkózni? Arra mindig volt idő! Ez volt az az időszak, amikor nem sírtunk bele a világba, hogy elakadt az autónk, és nem telefonáltunk kétségbeesetten, hogy valaki mentsen meg minket. Nem léteztek riasztások, amiket percenként frissítve posztolt volna valaki a közösségi médiában.
Mi, gyerekek, örültünk a hónak, ahogy a szüleink is. Jót nevettünk, szánkóztunk, hógolyóztunk, és közben a hideg kipirosította az arcunkat. A csősapka csodákat tett ilyenkor – bár amúgy nem volt a kedvenc ruhadarabom, ebben a hidegben jól jött.
Érdekes, hogy akkoriban még a buszok is közlekedtek valahogy, és az emberek is alkalmazkodtak. Senki sem panaszkodott, egyszerűen éltük az életünket a hóval együtt.
Ha neked is van emléked ezekből az időkből, nyomj egy lájkot, és idézzük fel együtt a régi telek hangulatát! 😊