Egy nő története az önkéntelen cölibátusáról és azon cselekedeteinek következményeiről mesél, amelyek tönkretették az életét. Mi volt az oka?
Felelősségre szerette volna vonni a másik nőt, de kiderült, hogy a férfi mindkettejüket átverte. A szeretőnek fogalma sem volt arról, hogy a férfi egy kapcsolatban él.
Szakítottak, majd egy új férfi lépett az életébe. Olyan volt az egész, mint egy tündérmese: jóképű, gazdag. A flörtölésen és a szexen kívül azonban kevés közös vonás volt bennük. Ez nem kapcsolat volt, vagy inkább csak a testiségeken alapult. Egy közös vacsorán azonban minden a feje tetejére állt…ismét:
Néhány hónappal azután, hogy hivatalosan is egy pár lettünk, romantikus vacsorára mentünk. Amikor leültem, rám nézett, és a szemembe nézve azt mondta: Volt egy alkalmi éjszakám. Terhes. Vele akarom folytatni. Brutális volt. Hitetlenkedve bámultam és közben könnyek folytak végig az arcomon. Kirohantam az étteremből és végül egyedül maradtam az utcán hisztérikus sírásban. Azóta sem láttam…
A döntés a cölibátus mellett
A nő csoportterápiára jelentkezett, és úgy döntött, jótékonykodni kezd. Felmondott a munkahelyén, hogy teljes életmódot váltson. Felvettem a kapcsolatot egy női jótékonysági szervezettel, és önkéntesként segítettem a marginalizált nőket. Minél hamarabb el akartam tűnni. Aludtam egy kiságyon az irodámban, vigyáztam azokra, akik sokkal kevésbé szerencsések voltak, mint én valaha. Az estéimet és a hétvégeimet azzal töltöttem, hogy sétáltam a városban, és új barátokat szereztem.
Egy dolgot azonban kihagytam. Nem tudtam romantikus kötődést kialakítani a férfiakkal. Még mindig vonzónak találtam a férfiakat, és szexuális energiát is éreztem néhány ember iránt. Élveztem a flörtölést, de kerültem a szexet, mert attól féltem, hogy érzelmi kötődést okoz. Életem következő évtizedében, 35 és 45 év között, nem voltak olyan kapcsolataim, egyéjszakás kalandjaim vagy játékaim, amelyek felboríthattak volna a megteremtett biztonságos egyensúlyból.
A kezeletlen trauma és a hozzá kapcsolódó cölibátus választása számos problémát okozott a nőnek:
Abban az időben a magány érzelmileg bántott. A párom szeretetére és gyengédségére vágytam, és egy stabil kapcsolat kényelmét akartam. Azonban nagyon féltem. Újjáépítettem az életem, de elvesztettem a bátorságot, hogy megosszam valakivel. A barátaimra és a családomra támaszkodtam, hogy kitöltsem az űrt, de végül hazajöttem, és sírva aludtam el. Felébredtem, és megerősítettem a magamra kényszerített randevúzási szünetet. Nem tudtam megtörni a ciklust.
10 éves kísérletében a nő megjegyezte, hogy “a legjobbat vettem ki az életből, vagyis a szeretetet egy másik ember iránt”. Főleg, hogy barátai, ismerősei boldog kapcsolatokat építettek ki, ő pedig lassan a depresszió felé csúszott.
Szerencsére szerettei segítettek neki letörni, és a társkereső alkalmazást használta:
Az első randevú kifejezetten jól sikerült, de a kapcsolat megszakadt, és nem találkoztam többet a férfival. Mindennek ellenére folytattam. A második randevúmon minden volt, amit kerestem: okos, vicces és érdekes. Találkoztunk, és azonnal felvillant köztünk valami. Soha többé nem mentem el több randevúzásra. A kettes számú jelölttel több hónapja vagyunk együtt. Három hónappal ezelőttig nem tudtam elképzelni, hogy ennyire boldog leszek. Ha nem is megy, végre megtörtem az önmagam által vállalt randevúzási szünetet. Egy évtizednyi vonzalom megtagadása után nemcsak szeretni jó a másikat, hanem cserébe elfogadni is. Tudom, hogy ezen a ponton sebezhető vagyok, de most már bátrabb is.
Az önkéntelen cölibátus fontos életdöntés lehet valakinek. Néha azonban az önvédelem egy formája, amikor az ember visszavonult az élettől. Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!