Odajött hozzám az egyikük. Nem néztem rá, csak az ajtót bámultam, ahol le fogok szállni. Csak nyílna már ki! De még sok idő volt a megállóig…

Egy fiatal lány, Blanka, nem mindennapi esetnek volt szem- és fültanúja:

Egy fiatal lány beszámolt egy különleges esetről, amelyet egy este tapasztalt a 4-6-os villamoson hazafelé menet:

„Azt a napot fáradtan fejeztem be, és csak arra vágytam, hogy hazaérjek. A villamoson három fiatal srác volt, akiket abban találtak kedvüket, hogy lézeres kulcstartóval a lányok szemébe világítottak.

Amikor az egyik lány már túlságosan zavarban volt, az egyikük odalépett hozzá, és egy nem éppen udvarias kérdést tett fel neki. A lány megdöbbenve nézett rá, de nem szólt semmit, a következő megállónál leszállt. A fiúk közben csak nevettek és úgy tűnt, jól szórakoznak.”

Elkezdtem parázni, hogy akkor most biztos én következem.

Sajnos az ösztöneim jól működtek.

Odajött hozzám az egyikük, azzal az ótvar dumával, amivel az előbb a másik lányhoz. Nem néztem rá, csak az ajtót bámultam, ahol le fogok szállni. Csak nyílna már ki! De még sok idő volt a megállóig, mert épp a Petőfi hídon mentünk át.

A suttyó ekkor újrakezdte. Ám nem tudta befejezni, mert egy vékony, kedves arcú lány a védelmemre kelt.

Beállt a srác és közém, és így szólt a csávóhoz:

 – „Anyád tudja, hogy még nem vagy otthon?”

 – „Látom, kicsi ribi, te is jönni akarsz” – szólt vissza a rosszarcú, és a lány melle felé nyúlt….

És akkor váratlan dolog történt! Még most is alig hiszem el! A lány fogta magát, és visszakézből olyat bemosott a srácnak, hogy a kapaszkodó rúd adta a másikat… Óriási csattanás volt.

Köpni-nyelni nem tudtam, de valószínűleg a srác is sokkolódhatott, mert 10-20 másodpercig szólni se tudott.

Mikor magamhoz tértem a döbbenetből, rémülten néztem körbe, hogy most mi lesz… De a másik két srác is csak lapított…

Azt éreztem, megmenekültem! Hálásan néztem az őrangyalomra, talán még egy halk köszönömöt is rebegtem. Kicsit irigyeltem is a lányt, hogy ahhoz képest, hogy ilyen aprócska és törékeny (talán még 160 centi se volt), milyen bátor.

Bátrabb, mint akármelyik férfi, aki ott volt a közelünkben a villamoson, és nem tett semmit…

Én és az „őrangyalom is” leszálltunk a következőnél, a srácok meg mentek tovább. Talán még most se akarják elhinni, hogy egy kis, törékeny, magyar lány szembe mert szállni velük…  

 Mi a tanulság? Néha a határozott fellépés is elég a sutyerákok ellen, ne féljünk megvédeni magunkat!