Rumcájsz, a rabló
És persze felesége, Manka és a kisfia, Csibészke varázslatos gyorsasággal szerettette meg velünk a marcona életet, és tette számunkra is közellenséggé a jicini uraságot és undok nejét. A 39 epizódból álló csehszlovák rajzfilmsorozat 1967 és 1974 között készült. Érdekes módon hazánkban is népszerű női névvel ajándékozta meg a magyar kislányokat: mostanában egyre több Manka szaladgál a magyar óvodákban.
Lolka és Bolka
A lengyel rajzfilmsorozatot először 1963 és 1986 között játszották le a televíziókban. A rendező a két főszereplőt saját fiairól mintázta. A 150 epizód nagy részében nincsen párbeszéd, és eredetileg a szocialista nevelés céljából készültek, szigorúan felügyelték az alkotás minden részletét. Két testvér – két kisfiú – kalandjait mesélik el kedvesen és megértően.
Kisvakond
A mai napig elképesztően közkedvelt rajzfilmfigura Zdeněk Miler rajzoló-animátor fejében született meg, aki azt a képtelen feladatot kapta, hogy készítsen oktató és nevelő célzatú kisfilmeket a gyerekeknek – a textilipar és ruhagyártás témájáról. A szinte teljesíthetetlen elvárás komolyan megviselte a 33 éves fiatalembert, állandóan a megoldáson törte a fejét, így séta közben nem vette észre a tekintélyes méretű vakondtúrást, amiben aztán sikerült megbotlania. Később ezt nyilatkozta: „Sok időbe tellett, mire rájöttem, hogy a Kisvakonddal valójában magamat rajzolom. Ő az ideál, akinek lennem kéne. De nem érek fel az ideálhoz”.
Ez a tündéri kis bábfigura, aki varázshomokot hint a kicsik szemére, hogy szép álmokat hozzon nekik, az NDK-ból érkezett hozzánk. Minden epizód úgy kezdődik, hogy Álommanó bekapcsolja a televíziót a gyerekeknek, és már jön is az esti mese. Állítólag az első német űrhajós, Sigmund Jahn is vitt magával egy Álommanó figurát az űrbe…
Ebben a lengyel rajzfilmsorozatban – amit 1964 és 1976 között készítettek – sem szólalnak meg túl gyakran. Egy kisfiú és kutyája kalandjai állnak az epizódok középpontjában, akik úgy segítenek másokon, hogy a varázsceruzájukkal rajzolt dolgok megelevenednek.
Moha és Páfrány
Talán emlékeznek még néhányan az erdő mélyén éldegélő két manó egymutatós órájára, amivel bizony még az időt is vissza tudták fordítani, és az évszakok rendjét is meg tudták zavarni. A fatönkházikó két lakója, aki szenvedélyesen rajongott az áfonyáért, Václav Ctvrtek író és Zdenek Smetana illusztrátor történeteiben kelt életre sok-sok kisgyerek nagy örömére.
No, megállj csak! (Ну, погоди!)
A szovjet mese 1969 és 1986 között készült a Szojuzmultfilm filmstúdió gondozásában. Két főszereplője, a huligán hajlamokkal bíró – munkakerülő, erősen dohányzó és az alkoholt sem éppen megvető – Farkas (akinek ugyanakkor fantasztikus képességei is vannak: gitározik, balettozik, korcsolyázik és motorozik) és a pozitív hősként beállított Nyúl. A téma egyszerű és örökérvényű: előbbi szenvedélyesen – olykor már rögeszmésen – el akarja kapni utóbbit, de ez valahogy 21 részen keresztül sem sikerül neki.
Három mogyoró Hamupipőkének
A csehszlovák mesefilm minden idők egyik legjobb Hamupipőke-feldolgozása a varázslatos Libuše Šafránková főszereplésével (a Bátyámnak klassz öccse van és a Bátyám öccse minden pénzt megér című vígjátékokból ismerheti még a hazai közönség, egyébként a Kórház a város szélén című sorozat Blazej doktorátjátszó Josef Abrhámmal kötött házasságot). Az adaptáció nem a Disney Stúdió által preferált Charles Perrault – tündérmesét veszi alapul, hanem az eredeti Grimm-történetet: itt nincs jó tündér, Hamupipőkének magának kell kiállnia magáért és boldogulnia egy ellenséges világban.
Hagymácska (Chipollino)
A 37 perces színes, szovjet rajzfilm 1977-ben készült. Szereplői: Hagymácska, Retkecske, Almamester, Körtemester, Cseresznyécske, Eprecske, Cukorrúd herceg, Darafelfújt úr, Bonbon úr, Szalonnabőr gróf, Kolbászvég báró és Citrom herceg, akinek zsarnoksága alatt sínylődnek a becsületes emberek. És amikor Hagymácska szegény apukáját is bebörtönzik, fiacskája az elégedetlenek élére áll…
NDK-mesefilmek
A csodálatos tűzszerszám, Rigócsőr királyfi, Hófehérke hercege, Holle anyó – a hatvanas-hetvenes évek mesefilmjei a mozikban és a televízióban egyaránt. Kedves, bájos, hangulatos alkotások, amelyek egyfajta verziót jelentettek a Grimm-adaptációk világában. Mivel nem fukarkodtak az ismétlésekkel, újra és újra műsorra tűzték őket, hamar megszoktuk és megszerettük mindegyiket. Most meg azon vagyunk, hogy valahol újra rájuk bukkanjunk…