Az utca embere mesél
"Vannak boldog pillanataim, amikor úgy érzem, hogy szeretnek, tudod? Amikor hazamegyek, és a férjem ott van és annyira örül, hogy lát engem.
Annak idején hezitáltam a házassággal kapcsolatban. A szüleimnek rossz volt a házassága. Szóval a férjemnek kellett rábeszélnie, hogy házasodjunk össze. Szó szerint erőltetnie kellett.
De már 40 éve, hogy igent mondtam és csak egyre jobb lesz a házasságunk, mert közelebb kerülünk egymáshoz minden egyes nehezebb időszak után. Ilyenkor jobban megértjük egymást.
Elmondok róla néhány alapvető dolgot. Nagyon, nagyon okos. Mindig olvas. Mindig új dolgokat tanul és ezeket szívesen megosztja velem. Nagyon boldog, ha én is boldog vagyok. Ez tényleg nagy dolog, tudod? Úgy értem, ez tényleg boldoggá teszi őt. Amikor boldog vagyok.
Látszik, ahogy rám néz.
Mások is észreveszik, de én biztosan tudom. És érzem is. Ő tényleg törődik velem, tudod? Ez nem olyasmi, amit csak úgy kitalál az ember.
Mondok egy példát.
Nagyon nehéz volt teherbe esnem. És amikor a fiunk megszületett, kevesebb, mint három kiló volt. Két és fél kilóra csökkent a súlya. A férjem minden nap bejött a kórházba. Végig mellettem volt. Minden egyes pillanatban. Egyszerűen hihetetlen volt. Nem kellett megkérdeznem tőle: el tudnál jönn? Egyszerűen ott volt. Mert törődött velem. Ez nem mindenkinek adatik meg. Nagyon szerencsés vagyok. Van valaki, aki törődik velem.
Mi mást is kívánhatnál, tudod?"