‘Nem az időseknek kell hívni titeket! Nektek kellene keresnetek minket’ – Marika néni üzenete
Én lehetnék a világ legboldogabb nagymamája is, hiszen van négy gyönyörű unokám. Mégsem hallok felőlük gyakran.
Belenézek a tükörbe és látom, mennyire megöregedtem. Régebben olyan jó volt, amikor kicsik voltak az unokáim. Gyakran mentem értük oviba, vigyáztam rájuk, jókat nevetgéltünk. Fejből mondtam nekik mesét, azt nagyon szerették, és mindig csináltam nekik palacsintát. Úgy örültek, mert a lányom ritkán sütött nekik, de én elkényeztettem őket, mint egy igazi nagymama. Aztán ha rosszalkodtak, mindig könyörögtek, hogy ne mondjam el a szülőknek, és megígérték, hogy soha többet nem fog előfordulni. Ez volt a mi kis titkunk, sosem árultam be őket, ha valami csínytevés történt.
Őszintén szólva, nagyon hiányoznak. Felnőttek már, és élik a maguk életét.
A szokásos családi összejöveteleken kívül nem nagyon találkozom velük, nem jönnek. Persze szülinapkor, karácsonykor, vagy egyéb jeles napokon összegyűlik a család, de már nem mindenki.
Olyan jó lenne, ha évközben csak úgy, néha felugornának. Egy kis örömöt csempésznének a szürke hétköznapjaimba.
Nem tudom, meddig élek még, mennyi időm van még hátra. Nekem szinte minden napom ugyanúgy telik: bevásárlás, főzés, mosogatás, néha mosás, sorozatnézés. A postára járok befizetni a csekkeket, meg egy héten párszor a piacra. Nekem csak a család jelenti a boldogságot. Főleg, ha hallok felőlük. De ez sajnos egyre ritkább… Imáimban mindig azt kérem, kerüljek be újra a gondolataikba, és legyenek közös élményem azokkal, akik nekem a legtöbbet jelentik.