A gyerekek a kiszáradás szélén voltak, a boltos mégsem adott nekik vizet, cserébe csak egy jó nagy adag megszégyenítést kaptak.
Fanni a családjával együtt a Balatonnál nyaralt, sok más magyar családdal egyetemben. Férjének volt egy rövid megbeszélése, addig pedig sétálni ment a gyerekekkel. A kicsit megszomjaztak, ekkor kezdődött az édesanya kálváriája*:
Kedves Promotions.hu! Köszönöm, ha megjelentetik a levelemet. Egy vérlázító dolog esett meg velem, nem tudom ,hogy mikor és hová lett az emberség. Az történt, hogy nyaralni mentünk a családdal és mivel a gyerekek még kicsik, nem akartunk hosszabb utat bevállalni, így a Balaton mellett döntöttünk.
A férjem is vett ki szabadságot, de volt egy online megbeszélése, ami agyon fontos volt, megbeszéltük, hogy addig én elviszem a kicsiket. Sétálgattunk és elég messzire mentünk otthonról, napfény, Balaton, amikor a gyerekek elkezdtek nyűgösködni, hogy szomjasak.
Elkezdtem a tárcám után kutatni, ekkor vettem észre, hogy azt otthon felejtettem és minimum fél órára voltunk a szállástól. Épp egy élelmiszerbolt mellett álltunk és gondoltam, hogy kérek a boltostól egy kis vizet. Bementünk, köszöntem, elmondtam, hogy nagyon röstellem, de nem hoztam tárcát, szeretnék kérni egy kis vizet a gyerekeknek. Nagyjából 300 forint egy üveg víz, nem veszített volna vele sokat. Mutatott a táblára, amit ezer éve nem láttam sehol kifüggesztve:
NINCS HITEL.
Mondtam, hogy nem is hitelre kérném, jó lesz a csapvíz is, csak sírnak a gyerekek. Kint 40 fok van, rekordmeleg, de ő csak a fejét rázta és mondta, hogy nem tud segíteni. Nem akartam hinni a fülemnek:
LEGKÖZELEBB HOZZON MAGÁVAL PÉNZT, NE BOLTOKBA JÁRJON KOLDULNI.
Teljesen megdöbbentem és utálom ezt magamban, de ilyenkor leblokkolok. Még egy gyámoltalan kérlelést megpróbáltam, hogy a csapvíz is jó lesz, de azt mondta menjek kifele és vigyem a gyerekeket is. Megszakadt a szívem a kicsik panaszkodására és féltetem őket a kiszáradástól, így leintettem egy taxit és mondtam, hogy otthon kifizetem a szállásnál. Szerencsére ő nagyon emberséges volt és hazavitt minket. Utólag jutott eszembe, hogy talán a boltba is beküldhettem volna vízért, ha azt is kifizetem, de mindegy, így 5 perc alatt otthon voltunk. Felszaladta pénzért, hagytam neki jattot is és nagyon megköszöntem a segítséget. A férjem is pont végzett, így elmeséltem neki a történteket, tajtékzott, oda akart menni kiosztani az árust, de mondtam, hogy én inkább szeretném ezt az egészet elfelejteni és élvezni a nyaralást.
Nem tudom jól tettem-e, hogy leállítottam a férjemet, de nekem ez az egész annyira kellemetlen, meg az is, hogy ő oldjon meg helyettem egy konfliktust…
Mindenesetre néhány jó szó és gesztus életet menthet és semmibe sem kerül, de nem kívánok rosszat a boltosnak sem. Csak nagyon bánt, hogy mikor lettünk mi ilyenek, hogy belerúgunk abba is, aki semmit nem ártott és csak egy kis szívességet, mikor lett divat megalázni egy kétgyermekes családanyát?
*A levelet változtatás nélkül közöljük, annak igazságtartalmáért felelősséget nem tudunk vállalni.