A menyasszonyi fátyol ma már leginkább csak egy elegáns kiegészítő, de eredetileg nem a divat miatt hordták. Számos praktikus, babonás és szimbolikus oka volt annak, hogy a nők eltakarták az arcukat a nagy napon.
Íme a legérdekesebb okok, amiért régen "jó volt" a fátyol:
1. Védelem a "Gonosz Szemmel" szemben
A régi időkben (már az ókori görögöknél és rómaiaknál is) úgy hitték, hogy a menyasszony a boldogsága miatt kiszolgáltatott a gonosz szellemeknek és az irigy tekinteteknek. A fátyol egyfajta pajzsként szolgált: elrejtette az arát, hogy ne tudják megátkozni vagy rá rontást hozni a szertartás előtt.
2. A "zsákbamacska" elkerülése (Előre elrendezett házasságok)
A történelem során sokszor a szülők döntötték el, ki kihez megy hozzá, és a pár gyakran az esküvő előtt nem is látta egymást. A fátylat azért tartották fenn a ceremónia végéig, hogy a vőlegény ne gondolhassa meg magát, ha esetleg nem tetszene neki a menyasszony arca. Mire a fátyol fellebbent, a házasság már megköttetett.
3. Az ártatlanság szimbóluma
A keresztény hagyományban a fátyol a tisztaságot és a szerénységet jelképezte. Azt üzenték vele, hogy a vőlegény nem a külső szépség, hanem a belső értékek miatt veszi el a nőt.
4. Engedelmesség és tisztelet
Régen a fátyol azt is jelentette, hogy a nő kikerül az apja védelme alól, és a férje oltalma alá kerül. Amikor a vőlegény hátrahajtotta a fátylat, azzal jelezte, hogy mostantól ő viseli gondját az asszonynak.
Érdekesség a színekről:
- Az ókori rómaiaknál a fátyol gyakran lángvörös volt (úgy hívták: flammeum), mert úgy gondolták, ez a szín ijeszti el leginkább a démonokat.
- A mai modern, fehér csipkés változatot Viktória királynő tette igazán divatossá a 19. században.