A férjemmel egy fiunk van. Amikor a fiam még kisgyerek volt, úgy döntöttem, hogy nem szeretnék több gyermeket. Attól féltem, hogy a második gyermekemet nem tudnám úgy szeretni, mint az elsőt, ezért csak ő született meg. A fiunk mindent megkapott, amire szüksége volt.
Jól tanult, saját erőből jutott el az egyetemre. Amikor lediplomázott, úgy határoztunk, hogy valami különleges ajándékkal lepjük meg. Eladtuk a régi lakásunkat, garázsunkat és autónkat, hogy vehessünk egy vidéki házat magunknak, és egy egyszobás lakást neki. Úgy gondoltuk, felnőtt férfiként itt az ideje, hogy önálló életet kezdjen.
A diploma megszerzése után gyárban kezdett dolgozni, mivel a szakmájában nem talált munkát. Mindig szoros kapcsolatban voltunk, gyakran beszéltünk, és még a barátnőit is bemutatta nekünk. Az utóbbi időben azonban hónapok teltek el úgy, hogy nem hívott minket.
Egyszer csak egy rövid üzenetet küldött, hogy elfoglalt, és mostanában nem tud eljönni hozzánk. Anyai szívem azt súgta, hogy valami nincs rendben. Hosszú unszolás után végül elmondta, hogy van egy barátnője, Roxána, de ennél többet nem árult el.
Újabb hónap telt el, és a fiunk még mindig nem jelentkezett. Mondtam a férjemnek, hogy el kell mennünk hozzá, és megnézni, mi történt. Útban a lakás felé remegtem az idegességtől.
Amikor megérkeztünk, a fiam kinyitotta az ajtót. Látszott rajta, hogy meglepődött, nem számított ránk. Hirtelen három kisgyerek szaladt ki Roxánával – az anyjukkal – együtt. A fiam bemutatott minket:
– Ismerjétek meg a nagyszüleiteket, gyerekek.
Ez a mondat teljesen lesokkolt. Roxána legalább tíz évvel idősebb a fiamnál, ő 35 lehet, míg a fiam csak 25. És most hármas ikreket nevelnek együtt – mindezt úgy, hogy mi semmit nem tudtunk róla. Roxána hozzám fordult:
– Natália, szeretem a fiadat.
Hát persze, hogy szereti – gondoltam –, hiszen a fiam befogadta a gyerekekkel együtt, és gondoskodik róluk.
Hazafelé szinte szóhoz sem jutottam. A férjem próbált megnyugtatni, de csak az járt a fejemben:
– És ha a fiam saját gyermeket szeretne? Akkor már négy gyerekről kell majd gondoskodnia?
Nem akarok beleszólni az életébe, de félek a jövőjétől. Egy ilyen "csokorral" nem lesz könnyű boldogulnia.