Úgy tűnik, Molnár Gusztáv maga mögött hagyta életének talán legnehezebb szakaszát.
Közösségi oldalára írt vallomásából kiderül, nagy hálával gondol azokra, akik mindvégig szurkoltak neki.
Tudjátok sosem gondoltam volna, hogy ennyi szeretetet fogok kapni. Hálás vagyok. Hálás minden kedves
szóért, hálás minden mosolyért, és hálás legfőképpen azért, hogy ezt most leírhatom.
Ma megállított egy fiú az utcán, és megköszönte, hogy miattam mert segítséget kérni ő is. Talán ez az
egyik legjobb dolog, ami mostanában történt velem” – írta.
Újabb posztjában pedig ezt olvashatjuk: „Nézem ezt a képet saját magamról. Azon gondolkozom, hogy a
legnagyobb bátorság az, amikor magadról mered elmondani az igazságot, nem másokról.
Bár nem mindig az igazság a fontos, hanem hogy mi az igaz. Talán a legnagyobb szabadságot most az
adja, hogy felismertem, nekem nem kell mindig boldognak lennem.
Nekem szabad néha szomorúságot éreznem. A saját szemem nézem, és ott van benne a múltam, és ha
jobban nézem, talán megláthatom a jövőmet is.
Apám szeme is az enyém. Ott van mögötte mindenki, akit valaha ismertem. Öregszem, de most már
barátom az idő. Ti mit láttok a szememben?” – tette fel a kérdést követőinek bejegyzése végén a színész.
Valóban biztatóan néz ki Guszti az elvonó után: