Te mit tettél volna, ha rájössz, a párod megcsal?
Amikor a férj rádöbbent, hogy a felesége csalja nem igazán tudta mihez kezdjen. Aztán egy tökéletesen ördögi tervet eszelt ki.
“Gyanússá vált, hogy a feleségem esetleg megcsal, mert rengeteg jelzést adott. Állandóan nevetgélt és mosolygott sms-ezés közben, pedig azt mondta, hogy csak az anyja üzent. Minden este sokáig bent kellett maradnia munka után, de amikor betelefonáltam a kollégái azt mondták, hogy már órákkal korábban elment. Amikor rákérdeztem erre, csak nevetett és azt mondta, mindig így ugratják egymást bent az irodában.
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor egyik este féltizenegykor elment “tejért” és csak éjjel 2-kor jött haza. Ha tapasztalataim alapján bármi bölcsességgel szolgálhatok sorstársaimnak az az, hogy ilyen esetekben béreljenek fel egy magánnyomozót. Nagyon értik a dolgukat és fontos bizonyítékokat tudnak gyűjteni, amik hasznosak lesznek a válásnál.
Eldöntöttem, hogy a szülinapján fogom szembesíteni tettével, addig viszont még jó pár hónap vissza volt. Gondoltam, ennyi idő alatt legalább sok bizonyíték lesz a kezemben és el tudom rendezni a jövőmet, merre lakjak, stb. Gonoszságnak tűnhet részemről a születésnapján mindezt rázúdítani, de miután megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne csinálni ezen a napon, ragaszkodott hozzá menjek el valahova a barátaimmal, mert neki úgyis dolgoznia kell majd, és különben sem kell emlékeztetnem rá, hogy öregszik.
A végső döfés az volt, amikor egy üveg pezsgőt és két poharat találtam elrejtve a szekrényemben, úgyhogy azt tettem, amit bármelyik férfi tett volna. Elmentem egy barátomhoz (úgy tettem, mintha elhagytam volna a várost), onnan pedig felhívtam a feleségem anyját, apját, nővérét és még sok barátját. Arra kértem őket, szervezzünk neki egy jó kis meglepetésbulit, rejtőzzenek el a szobánkba konfettivel, tortával, gyertyákkal. Odarendeltem a lakásunk elé mindenkit reggel fél 9-re, szép halkan felmentünk a lifttel, kinyitottam az ajtót és beosontunk a folyosón a hálószobánk felé. Mindenki kezében valami ajándék, anyósom pedig fülig érő szájjal tartja a tortát. Ahogy kinyitom az ajtót, egyszerre kiáltjuk: “Meglepetés!”
De mi lepődtünk meg leginkább: pucér fenékkel ott fekszik a feleségem, a szeretője pedig tágra-nyílt szemekkel bámul ránk. Anyósom elejti a tortát, sógornőm felsikolt, apósom ordítani kezd. Úgy teszek, mint aki rettenetesen fel van háborodva, mire a barátok próbálnak mindenkit kitessékelni a szobából, miközben dühödten kiabálnak a feleségemmel. A feleségem (elnézést, volt feleségem) zokog és üvölt, hogy hogy tehettem ezt vele, miközben a szerető kétségbeesetten próbálja felhúzni a nadrágját és eltűnni onnan. Természetesen ez volt a legütősebb születésnapi ajándék, amit valaha adtam!”