Az Inárcsi pihenőhelyen mögénk állt egy Rendőrautó, és olyat tettek, amire életemben nem gondoltam volna. Nekik üzenek!
Tegnap délután az Inárcsi pihenőnél álltam meg a 1,5 éves kislányommal. Fáradtan, de vidáman álltunk meg, hogy kicsit szusszanjunk az úton. Kislányomat tisztába tettem, megetettem, és közben én is elmajszoltam egy jó kis rántotthúsos szendvicset, ami most különösen jól esett. Az élet látszólag tökéletes mederben haladt, már épp indulni készültünk Pest felé, amikor valami furcsát vettem észre.
Ahogy elindultunk volna, az autóm furcsa hangokat adott ki. Azonnal kiszálltam, és ekkor láttam meg – defektem van! Tudjátok, én sosem cseréltem még kereket, de most nem volt más választásom. Nem volt segítségem, nem volt senki, akire támaszkodhatnék – ott álltunk az autópálya szélén a kislányommal. “Most mit csináljak?” – gondoltam. Nekiálltam a kerékcserének, de a rászorult kerékcsavarokkal egyszerűen nem bírtam. A kezeim fájtak, az idegeim pattanásig feszültek, és úgy tűnt, hogy talán ott is ragadunk az út szélén.
És akkor hallottam, hogy mögöttem megáll egy autó. Hátranézek, és látom, hogy egy rendőrautó! “Na most mi lesz?” – futott át a fejemben. Kiszállt belőle két fiatal, jókedvű rendőr. Az egyikük kedvesen rám mosolygott, majd azt mondta:
– Látom, segítségre van szüksége! Engedje meg, hogy segítsünk!
El sem hittem, ami történt. A két rendőr pillanatok alatt nekiállt a munkának, kicserélték a kereket olyan profin és gyorsan, hogy mire kettőt pislogtam, már készen is voltak. Ha rajtam múlt volna, még most is ott küzdenék a csavarokkal! Megköszönni is alig tudtam, olyan gyorsan végeztek. De tudjátok mit mondtak? Csak ennyit:
– Ez is hozzátartozik a munkánkhoz. Mi önökért vagyunk, és ott segítünk, ahol tudunk!
Őszintén mondom, hogy a szívem mélyéig meghatódtam. Ma már ritkán találkozni ilyen önzetlen emberekkel, akik tényleg szívből segítenek. Szeretném, ha erről mindenki tudna, és az én örök hálám eljutna ezekhez a rendőrökhöz. Mert nem csak a defektet szerelték meg, hanem visszaadták azt a hitet, hogy még mindig léteznek emberek, akik törődnek másokkal!
Osszátok meg ezt a történetet, hogy minél több emberhez eljusson!