Réka vagyok, 31 éves, a férjemmel, Bencével, másfél éve vettünk közösen egy kis házat a város szélén. Nem új, de saját. Mi újítottuk fel, festettünk, bútorokat vettünk. Nekünk tökéletes.
Bence anyja, Andrea, először mosolyogva jött látogatóba. Aztán... „Ez a padló ilyen marad?”, „A konyhát én máshogy csináltam volna”, „Ez a szín olyan hideg hatású.”
Nem tudott megállni. Minden egyes alkalommal hozott egy újabb „ötletet”. Egy idő után már előre szorongtam, ha tudtam, hogy jön.
Egyszer kiborultam: „Andrea, ez a mi otthonunk. Kérlek, ne bántsd minden látogatásnál.” Először megsértődött, majd napokkal később felhívott: „Igazad van. Ne haragudj.”
Tanulság: az őszinteség néha fáj – de néha pont az hozza meg a tiszteletet.